Afrikai harcsa (Clarias gariepinus):

Testformája leginkább a mi menyhalunkéhoz hasonlít, lapos feje testtömegéhez viszonyítva kisebb, mint más harcsáké. Vadon nálunk nem fordul elő, hiszen a tartósan 15 Celsius-fok alatti hőmérsékletet nem viseli el, esetleg olyan tavakban élhet meg, amelyeket termálvíz táplál.
Az intenzív haltermelő telepeken nevelt afrikai harcsa természetes vizekbe nem telepíthető, de horgásztavain igen gyakori lakója. Mivel általában nagy sűrűségben tartják különösebb nehézséget nem okoz a megfogása, akár ragadozó halakra alkalmazott módszerrel, akár gilisztával.
Jól viseli a víz hőmérsékletének emelkedését, és az ezzel járó oldott oxigén mennyiségének csökkenését is. Az afrikai harcsa kiegészítő légzőszervvel rendelkezik a kopoltyúja mellett és azzal képes a légkör oxigénjét hasznosítani, így melegebb napokon is kitűnően érzi magát tavainkban.

Ismertetőjegyek. Teste megnyúlt, hengeres, az elülső részén felülről, a farok részen oldalról összenyomott. Nagy feje erősen lapított, hátrafelé szélesedik, szeme aránylag kicsi. Szája nagy és végállású, körülötte nyolc bajuszszál található. Feltűnően hosszú hátúszójában 61-79, anális úszójában 45-60 úszósugár számolható. Farok úszójának szegélye lekerekített, bemetszés nélküli. Teste csupasz, pikkelytelen, színe – a harcsáéhoz hasonlóan – változó. Háta és oldala vagy szürkén márványozott, vagy közel azonos árnyalatú sötétszürke, a hasa piszkosfehér. Uszonyai szürkés színűek. Hossza az 1 métert is meghaladhatja, a hazai horgászrekord 14,10 kg (2002).

Környezet. Eredeti hazájában, ahol a vizek hőmérséklete soha nem süllyed 16 fok alá, a folyókban, tavakban és mocsarakban is megtalálható. A kopoltyúüreg zacskószerű képződményeinek segítségével a légköri oxigént is fel tudja venni, ezért az oxigénben szűkös, időszakos vizekben is megél.

Táplálék. Mindenevő hal, amely táplálékot keresve a mederfenéktől a felszínig bejárja a vizet. A fiatalok zooplanktont, a nagyobbak vízi rovarlárvákat, alsórendű rákokat, puhatestűeket, különböző növényi anyagokat, szerves törmeléket és kishalat fogyasztanak.

Szaporodás. Eredeti élőhelyén – április és december között – a frissen elárasztott területek növényzetére ívik. Ez általában párosan zajlik le, főként éjszaka vagy a hajnali órákban. A nőstények által érlelt ikra mennyisége 3 és 300 ezer között változik, az ikraszemek átmérője 1,2-1,6 mm.

Elterjedés. Az afrikai harcsa elterjedési területe magába foglalja egész Afrika területét, Kis-Ázsiát és Törökország déli részét. Hazánkba először 1984-ben, majd 1987-ben importáltak táplálkozó lárvákat Hollandiából, majd 1988-ban Dániából a faj fehér színváltozatát is behozták, melyek a Hortobágyi Halgazdaságba kerültek. Magyarországon 1984-1990 között a százhalombattai Temperált vizű Halszaporító Gazdaságban és a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben végeztek kísérleteket a faj tartásával, takarmányozásával és szaporításával kapcsolatban. Néhány zárt kezelésű, meleg vizű horgásztóba is betelepítették, ahonnan a horgászok rendszeresen fogják kapitális példányait: